2004-2005-ös tanév, ahogy mi láttuk Ugyi, mint minden normálisnak mondható tanév, évnyitóval kezdődik. Ez is úgy kezdődött, számunkra az utolsó év a Kassa falai között. Ebben a történetben meg fogtok pár új emberkét is ismerni, és részletesebb lesz, mint az Verával kapcsolatos story. Nah, akkor bele is kezdenék... Évnyitón, mivel akkor lettünk nyolcadikosok, átadtuk az elsősöknek a "Kassás nyakkendőt" meg a "Kassás sálat". Évnyitó közben a szokásos társaságok megdumálták, hogy mi a franc történt velük a nyáron. Ien pl: Voltál-e a balcsin? Parádén? Esetleg augusztus 20.? Stb...túltárgyalva Az év első 2 hónapját a következő képen töltöttük el. Az ügyeletet rögtön mi kezdtük a 2. hétben. Zolika, Ádám és jómagam a főbejáratnál szobroztunk 2 hétig. Nem kell részleteznem, jól elvoltunk, de a buzik ez esetben kíméljenek, és előre is köszönöm! Ebben az időszakban egyikkőnknek sem volt b.nője, de ez még odébb van. Ugyanis a többiek még a novemberi bálra készültek (én nem szerepeltem, több ok is miatt, lehet találgatni, hogy miért nem). A tanárokkal természetesen nagyon jól kijöttünk, főleg imádott Klári nénivel, Zolika így nevezte el: "CSÚNYA!" Akkoriban rengeteget basztattuk és annyit lehetett röhögni az óráin, ugyanis kurvára unalmas volt az összes. Minden 2. hétben volt technika óránk és természetesen ő tartotta nekünk ezt a nemes értelmekkel tarkított hétköznapinak nem mondható 3 órát. Mivel a mi csoportunkban voltunk vagy 9-en (oszt. létszám akkoriban 25 volt, asszem, de 20-nál több volt.:D), így nagyon üres volt a technika terem. A többiek, azaz az osztály 3/4-e pedig fent volt a számtech terembe összezsúfolva. Nesztek! Na, szal visszatérve, volt 1 nagyon jó spanom, akit úgy hívtak, hogy Wünsch Gabi. Akkora arc gyerek, hogy azt tényleg tanítani kellene. A Csúnya kedvence volt, ugyanis oanokat mondott neki, ha nem figyelt a Gabira Karesz, hát itt az ízelítő: "HALLÓ? KURVA MAMA? HÁÁHHHHÓÓÓ???", stb...:D. Szal, volt, aki röhögtessen minket, mert 3 fiú volt abban a csoportban, Ő, Ádám + Én. Szokásos teendők technika órán: Gabi a magával hozott szendvicsét tette be a mikroba, hogy melegszendvicset kapjon. Sikerült is, csak kurva büdös volt, mert elfelejtette a szalvétát levenni róla, szal az is belesült. Uhhh... Ádámmal, mint a kedves ovisok, leültünk a sarokba, és elővettük a Croassant-ot meg a szendvicset, meg a piát, és akkor elkezdtünk reggelizni. Na, akkor szólt is Karesz, hogy teszed el azt a rohadt ennivalót! Én erre, vagy az Ádám ezt felelte: "Dick, hát ez hol rohadt? Nincs is rajta penész?!" És akkor elindult a szokásos vita, meg az ordibálás. Párszor (kb minden technika órán) az ellenőrzőnk a tanári asztalon kötött ki. Kit érdekelt az, ettünk tovább. Beírást nem kaptunk, soha, 1* se! Mivel a 2 technika az első 2 órában volt, amikor kicsöngettek, átmentünk az ebédlőbe reggelizni. Ott hagyományos száraz kalács volt, tejjel vagy teával, vagy jegeskávéval, vagy kakaóval, vagy amit még a közeli PLUS-ban lehet kapni. És ott is kajáltunk. Ezt sikerült végigjáccani év végéig. Aztán október elején megint minket tettek be ügyeletesnek, és akkor jött ez a bizonyos ötlet, Zolikától meg az Ádámtól: Kéne nekem barátnőt szerezni. Ennek a lényegét az előző történetben találhatjátok meg, úgyhogy ezt kihagyom. Novemberben az alakuló kapcsolatom alatt is számtalan dolog történt, íme néhány megemlítendő dolog: Ebben az időszakban kellett eldöntenünk, hogy melyik suliban is folytatjuk tanulmányainkat. Hát mindenkinek megoszlott a véleménye. Mindenki kapott (aki kért) központ felvételi jelentkező papírt, amit ki kellett tölteni dec. 10-ig. Ádám barátom, sztem még ma is a 7.-es fizika munkafüzetébe tartja azt a lapot, ezé nem jött a hengersorba. :P Bizony, több mint 1 éve lehet nála az a szar, és mindig mondta nekem, hogy úgyis ki fogom tölteni a lapot. Hát, ez nem jött össze. A vitasorozatok éppen arról szóltak, hogy ez mien szar suli, teh, oda nehogy mennyé, mert tele van rockerekkel, meg drogoznak, meg hasonlók (mondjuk ez a magyar oktatás néhány címszava), és hát nekem sem volt könnyű dolgom, 4 iskolát jelöltem meg. Akkoriba eléggé pörgött az élet mindenki előtt, hiszen nekem is több dologra kellett figyelnem. Hangulatos kis november volt. Aztán összejöttem a Verával is időközben. Yeee. December: Mint a tél első hónapja: kurva hideg és csapadék nélkül kezdődött, és mindenkinek a kedve oan 0 volt. De mi az Ádámmal meg a Zolikával tudunk mit csinálni. Leforgattam velük az első „cigó árús” jelenetét, amely a szokásos „occó-occó, ninc áq! Tizenöteze és vigye!” Stb… Amikor megnéztem otthon az elkészült videókat, akkor hát kurva nagyokat röhögtem rajtuk. Ezek az én spanjaim? Az yó. Ha igen. Akkoriban az Ádám a Szentének udvarolt, és meg van rá a bizonyítékom, de nem mutatom meg, mert személyi jogai vannak az Ádámnak is. :P Amúgy a Szentéről csak annyit érdemes tudni, hogy 1 kurva és csak az a lényege, hogy mindenkivel smároljon 1et. Tovább nem részletezem, amúgy valamennyire jól kinéz a csaj, de a stílusa nem az eredeti. De az Edina még odébb van. Ugye, ha nem csal az emlékezetem, akkor ebben a hónapban van karácsony is. Szokás szerint minden normális iskolában van osztálykarácsony, és ahol meg is kell egymást ajándékozni. Én egy korábban teccetős csajt húztam, név szerint a Vikit. Engem drágalátos spanom, Ádám húzott, és kaptam tőle 1 üvegbögrét azzal a szöveggel belegravírozva: „A legjobb barátnak”. Ez szép ajándék volt tőle, és nagyon meg is hatott. Igen, iyen az igazi barátság. A Vikinek pedig a muterom segítségével vettem 1 drága parfümöt. A faszom tudja, hogy mi volt a neve, de az a lényeg, hogy örült neki. És yött a téli szünet. Ha az előző részben nem írtam le volna, akkor még azt hozzáteszem, hogy a Vera nagyon szépeket írt nekem sms-ben és hát így voltam vele el egész szünetben. A szilvesztert pedig az ágyban töltöttem, aludtam… :P Január: Eseményekben gazdag volt ez a hónap. Nemcsak, hogy készült mindenki a felvételikre, de mindenki ekkor kezdte el kijavítgatni a jegyeit, amiből igen szarul állt pár ember. Főleg én is, mert 1-esre álltam kémiából és nem csináltam semmi javítást és megkaptam félévkor a 3-mast!!! Azé ott a respect Csom Marika előtt!!! Januárban kezdődött el Ádám számára a csajozás időszaka. Petra (osztálytárs), (Edina szegény :P) , szal kavart mindenkivel a kisköcsög (az Ádám)! :P Én meg elvoltam akkoriban a b.nőmmel. Sok faszságot csináltunk, de már arra nem, hogy konkrétan mit, de naggyon jók voltak. Akkor vettük észre pl: hogy otthagyta az Ádám a fizika munkafüzetébe a központi felvételi jelentkezőlapját. Assebay, mondta ő, és visszarakta a papírt a munkafüzetébe. Február: Különösebb dolog nem történt az első két hétben, csak el kellett döntenünk, hogy melyik sulit jelöljük meg véglegesen. De előtte jött a Valentin nap. Ezt is leírtam az előző storyban, csak keressétek meg! Ezek után jött a felvételik és a nagy hó is! A felvételiken a Vera nagyon drukkolt nekem és ha nem gondoltam volna rá, akkor nem is sikerülhetett volna iyen yól a felvételeim. Ezért még mindig hálával tartozok neki! Persze a Trefortban is voltam felvételizni az Ádámmal meg az Anettával is. A felvételi félidejénél az udvaron összefutottam az Ádámmal, és hát jól kidumáltuk magunkat, hogy mit is kellett volna írni a papírra, de ez volt a legnehezebb felvételi az összes közül. Ya, és valamelyik este, amikor én nem voltam suliban, akkor yön át az Ádám, és mondja, hogy mi a helyzet. Erre ő azt mondja, hogy összejött a Zsani a Zolikával. Nekem a földig ért az állam a csodálkozástól, de hát ha így alakult akkor így alakult. :P Március: Nem volt gyenge hónap, igen eseménydús hónap volt. Akkoriban kapta mindenki meg a felvételi eredményét, és hát volt, akit nem vettek fel, volt, akit pedig igen. De nem kell aggódni, mindenki tovább tudott menni!!! Ha az előző történethez visszakalandoztok, akkor tudjátok, hogy mi szerveztük 23-án a KK-t és hogy mien is volt. Ya, a Szente meg smárolt az Ádámmal… Nó részlet! Húsvétkor a faszom is lusta volt locsolkodni, menni, inkább otthon voltam és kész. És bekövetkezett a tragédia, no Vera! Mindezt rögtön a szüne utáni első tanítási napon, 30-án. Április: A szakítások hónapja volt. Mégpedig a Gémesi Gergő szakított a Kiss Nórával (korábban az Ádám járt azzal a csajjal, amúgy a Kiss Eszter húgáról van szó.), akkor, Zolika otthagyta a Zsanit a picsába és az Ádám is megérdeklődte magát az Edinánál, de a Válasz nem volt más, mint 1 ölelés és egy NEM válasz. Érdekes. Egyik szünetben Zolikával és Ádámmal ültünk a padon, és hát megalapítottuk az „Elvált pasik klubját”. Megadtuk magunknak a respectet és hát beletörődtünk, hogy iyenek a mai fiatal csajok. A csajozástól akkor végképp elment a kedvünk. Május: Érdekes. Nekem megteccet 1 csaj pár jó haveromnak az osztályából, és hát mindenki segített, hogy összejöjjek vele. Diának hívták és nagyon szép volt a csaj. Először néhányan azt hitték, hogy ezzel akarom megszívatni a Verát, de akkor már rég nem érdekelt. Az ok megtalálható az előző storyban. Aztán elhatároztam, hogy beszélek a Diával. Beszéltem is. A hátsó padok valamelyikére leültünk, és erről-arról is beszélgettünk. Rengetexer megnevettettem, ami nem volt oyan nehéz, ahhoz képest, hogy meg volt fázva, de amikor beszélgettünk, a tekintetek ránk meredtek. Azt láttam, hogy a Vera nagyon néz engemet, de nem nagyon foglalkoztatott. A Dia is hallott erről a kapcsolatról, nem is tudom, hogy kitől…? Mind is 1. Később halogattam, hogy beszéljek a Diával, ugyanis megígértem neki, hogy még beszélek vele. Sztem ezé nem járt végül velem, mert később mentem hozzá beszélni és akkor már mondta, hogy van pasija. Természetesen kamu volt az egész, de akkor már mondta, hogy leszarok minden csajt és legyek túl a sulin, és had ballaghassak el ebből a börtönből… Az Ádámmal majdnem minden délután elmentük a közeli pékségbe, és vettünk ezt azt, és átjött mindig hozzám, sé rengeteget beszélgettünk estig. Minden nap kb 3-4 órát. Nagyon jó volt, mert ki tudtuk elemezni, hogy mi történt korábban, vagy tegnap, vagy vele mivan, stb.… Szal nagyon jó volt. Június: A várva várt hónap volt. Sokfele kellett menni, sokkmindent csináltunk. Készültünk a ballagásra, hogy elbúcsúzunk mindenkitől. Nem volt az oyan könnyű. Ádámmal az egyik kora júniusi napon felidéztük, hogy mi is történt ebben a tanévben. Így született meg ez a kreáció, aminek nem tudom, hogy lesz-e folytatása, majd még meggondolom. Ami eddigi új fejlemény, de lehet, hogy nem igaz, de az illető megesküdött, hogy ez teljesen igaz, szal csekkolyatok: Ugyi vót a ballagás, és nagynehezen rávett az osztályom, hogy mégis menjek be a Veráék termébe. Miután kimenekültünk onnan, a Vera elkezdett sírni. Többen kérdezték, hogy miért, de csak azt mondogatta, hogy miattam. Hát, lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, ezt az egyik b.nője mondta nekem msn-en, és az életére megesküdött, hogy ez így történt. Hát, higgye el az, aki akarja. Én optimista voltam mindig a Verával szemben, szal akkor tudjátok, hogy mire gondolok. Az évet sikerült lezárni, a bankett nem vot szörnyű, az évzárón rengeteget hülyéskedtünk szal mindennek meg volt a maga dolga. Nem sok mindenkivel tartom a kapcsolatot, de minden héten kapok valamien infót a Kassából, hogy mi is folyik odabent. Sok érdekes dolgot hallottam, láttam. Egyik nap, amikor nekünk nem volt tanítás nekünk Hengersorosoknak, akkor bementünk a Kassába körbenézni. Nah, Eszti ötlete mi is lenne más, menyünk be a Veráékhoz kémia órára. Én mondtam, hogy van 1 rosz előérzetem. Azok nem hallgattak rám, berángattak a terembe. A Dani ötlete máris az volt, hogy hadjunk valamiféle emléket a lambériában. Yó, belevéste a nevét és meg utána valami faszságot. Akkor odajönnek az Elemérék (akiket sztem az egész világ rühell) és kérdezősködnek. A Danit felhúzták, hogy miért karcolt a falba, és mivan, ha beköpünk titeket, meg hasonlóakat mondott. Én nagyívben leszartam, hogy mit mondtak. De aztán beköptek minket. A Dani az kurvára berágott rájuk és hát felhívott pár alakot, hogy intézzék el őket. Azóta a spanjaink már látták, hogy kiket kell majd szükség szerint elintézni, de nem a kamera előtt. Szal még 1 beugatás, és lehet látni a követkéményeket. A Dani pedig ki lett tagadva a Kassából! Ennyit a 2004-2005-ös tanévről, de ezt a Kassás napot le kellett hozzá írnom, ha nem bay. Írjatok majd panaszkönybe is, véleményt lehet nyílvánítani! Richey
|