Egy igazán kedves történetet mesélek el nektek, egy szerelmi kapcsolatról, ami lehet, hogy még a mai napon is tart, azt még nem tudhatjuk. Ha elolvastátok a véleményeitekre, számítok!
2004 év végén megismertem egy nálam 2 évvel fiatalabb csajt, akit Verának hívtak. Álomkapcsolat volt a barátaim szerint. Minden szépen és jól ment, mire 4 hónap után a semmiből szakított velem. Annyira összevesztünk, hogy 1 szót sem szóltunk egymáshoz! Elballagtam, és a gyűlölet mögött bennem maradt, hogy mennyire is hiányzik ő.
Elkezdődött a suli immár a középiskolában, és eszembe jutott ő. Írtam neki sms-t, hogy mi lenne, ha taliznánk és kibékülnénk. Taliztunk is. Utána 1 évig megint nem. Majd megint eljött az évzáró, és jött az üzi, hogy talizunk-e 1 év után újra. És újra taliztunk. Onnantól kezdve mindennapos lett a beszélgetések (hatalmas ellentmondó Windows Live Messenger progi segítségével). 2006 őszén elutaztam az Egyesült Államokba, és gondoltam meglepem valamivel a közelgő szülinapja alkalmából.
Hazajöttem és írtam neki, hogy hoztam neki meglepit és mondta, hogy mi lenne, ha átmennék hozzájuk. (Emlékeztetlek titeket, hogy a szülei miatt is szakított velem). De mégis átmentem hozzájuk, igaz, hogy be voltam picit szarva, hogy meglincselnek vagy vmi, de végül is nem így történtek a dolgok…
Becsöngettem és jön ki az anyja és így üdvözöl: „Szija Ricsikém!” Én, aki „Csókolom”-mal köszön, rögtön átment tegeződésbe a dolog. Az anyja bemutatott az apjának, akivel kezet ráztam és tegeződtünk, hamár az anyjával is. Vera még mindig sehol, majd megpillantom őt a bejárati ajtónál, és mosolyogva figyelte az eseményeket… Persze ajándék a kezemben, félig folyik rólam a víz a novemberi hideg időben, de annyit neki sikerült kinyögnöm, hogy „Szija” :D Ajándék odaadva, 5 puszit kaptam :P És elmentünk sétálni egyet. Mindenről szó volt, csak kettőnkről nem. Majd visszamentünk a házukhoz, ahol úri ember ellátást kaptam tőlük. Ám jött az anyjától a kérdés, amit 5* is feltett: „Ti nem jártok?” Megint a halotti csend uralkodott, mire én kinyögtem, hogy nem. És jött a másik kérdés: „De miért nem?” Én ránéztem a mellettem ülő lányra és mondtam, hogy ezt inkább tőle kéne megkérdezni… És témát váltottunk, de a kedvünk az jó maradt… Este volt és én villamossal mentem hozzájuk aznap, és mondták, hogy az apja hazavisz engem. Mondtam, hogy ááá felesleges hazamek én egyedül is. De mondták, hogy nem, majd „Apu hazavisz” :D
A kapunál elköszöntem tőle és mondtam neki, hogy nagyon szépen köszönöm ezt a délutánt, hogy vele tölthettem. Az apjával pedig elcsevegtem hazafele… :P
Aztán jöttek a pletyik, össze vissza, majd megint összevesztünk. Ezúttal miattam, ugyanis gyerekesen viselkedtem… Megint fél évig 1 szót nem szóltunk egymáshoz, ráadásul szüksége lett volna rám a felvételik miatt is, és egy barátunkat akkor ütötte el a vonat.
Majd jött az én névnapom és már 2007-et írunk, és kaptam egy mail-t, hogy nem akar bunkó lenni, és b. névnapot kíván. És akkor bocsánatot kértem tőle és megbeszéltük, hogy bármi is, ami velünk történik, csak mi tudjunk róla és senki más. És megígértem neki, hogy soha nem veszünk össze és bízzunk meg egymásban, mert csak úgy lehetünk igaz barátok. Azt mondtuk menni fog, megy is… :P Azt viszont nem értem, hogy miért bocsátott meg nekem mindig, hiszen a legtöbbször én voltam, aki csinálta a bajt. Ő erre csak ennyit mondott: „Nem lehet olyan embert utálni, akit szeretsz”
A semmiből lettem a legjobb barija, sokszor kikéri a véleményem rengeteg témában.
A nyár elején aztán megint taliztunk, immár több alkalommal is. Szülinapomra a plüss mellé kaptam egy levelet, amiben leírta (persze kézzel), hogy mik is történtek az elmúlt 2 évben. Említést tett arra, hogy mindkettőnknek voltak hibái, de végül mindig megbeszéltünk mindent. A ballagására kaptam meghívót tőle, amit egyenesen át is hozott nekem, és megígértem neki, hogy elmegyek, akármi is történjen. És ott is voltam.
Mielőtt megint elutaztam az USA-ba, azelőtti napon átmentem hozzájuk egy kicsit dumcsizni. Abból lett kb 5-6 óra.. :P Sokmindent megtudtam amit akkor még nem. Pl. a Vera szeret rólam mesélni a rokonainak, hogy mennyire kitartó vagyok mellette, mindenben kiállok mellette, és hogy bízik bennem. Ezt mind az ő anyjától tudom, hiszen a Vera picit visszahúzódó, nem mindig mond el mindent, amit később mindig rossz megtudni. Bár akkor nem rossz, ha jó dologról van szó.
A nyáron elvolt a keresztanyjánál nyaralni, én pedig megint bejártam a világot, most megint itthon vagyunk és jön a suli. Hozzáteszem, hogy szeret Mormotának hívni, mert sokat alszom és mindig azzal baszogat, hogy mormota vagyok…:P Viszont nagyon álmodozó egy leányzó, én nagyon szeretem, többként, mint barátot, de a másik oldalát nézve.. hát az meg nem rajtam múlik ugye tudjátok :P Jelenpillanatban kevésbé…
Bizony még vannak ilyen érdekes dolgok a világban, hogy soha nem veszünk azzal össze, akit szeretünk^^ |